Rácz Zsuzsa. Terézanyu. Néhány évvel ezelőttről vannak róla emlékeim. Rémlik, hogy szerettem Rácz Zsuzsa stílusát, és az is, hogy mennyire zavart a brit-magyar párhuzam Bridget Jonesszal. Sokáig egyáltalán nem is voltam kíváncsi a folytatásra. Először nyár elején inogtam meg, amikor egy üzletben megláttam 399 forintos áron. Akkor még ellenálltam. De amikor két hónappal később még mindig megvolt, betettem a kosaramba, mondván: mit veszíthetek?
Nagyon is sokat veszíthettem volna! Megfosztottam volna magam egy nagyon jó olvasás élménytől, mert nagyon jó volt ezt a könyvet olvasni. Rácz Zsuzsa nagyon jól ír. Nem bírtam megállni, hogy ne olvassam a könyvet. Annyira jó a stílusa. Annyira lendületesen és tartalmasan ír, látszik, hogy ő jó ebben, egyáltalán nincs erőlködésszaga a sorainak. Számomra hatalmas pozitívum, hogy a "szingli-vagyok-pasi nélkül is megállom a helyem-de jajj, miért nem kellek én senkinek" problémakörén átléptünk, ez már inkább az én-keresés és a hogyan tovább krónikája. Egy könyv arról, hogy miként lesz egy nőből Terézanyu, és hogyan talál vissza a nőiségéhez, hogy egyes családtagok milyen kitartó munkával ássák alá az önbecsülésünket, és hogy lehet ezen túllépni. Egy csodálatos fejezet egy csodálatos, irodalmár nagymamáról, és Indián:)
(Személyes véleményem: Rácz Zsuzsában minden megvan ahhoz, hogy jó író legyen, de az az érzésem, hogy egyelőre még terápiás céllal ír. Szeretem az önéletrajzi ihletésű regényeket, de remélem olvashatunk másmilyen műveket is tőle!)
U.i.: Könyv nem esett még így szét a kezemben! Hogy lehet így kötni egy könyvet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése