Az utóbbi években olvasóként vettem részt a blogéletben, és mindig kíváncsian vártam a Témázás/Témázunk* bejegyzéseket. Noha tudjuk, hogy az év eleji fogadalmak tiszavirág életűek, a január hónapnak nincs szuperereje és bármit bármikor el lehet kezdeni, valahogy mégis olyan jó érzés év elején elkezdeni valamit. Mintha tényleg tiszta lappal indulnánk, és év végén olyan jó lesz visszagondolni az év közbeni eredményekre - már ha törekvéseinket nem fújja el az első szél, ugye. Ennek szellemében úgy éreztem, hogy én is szívesen csatlakoznék a Témázáshoz, és megosztanám könyves terveimet, gondolataimat.
Az elmúlt években 36-37 könyvet/11-14000 oldalt olvastam. Mindig volt aktuális olvasmányom, rendszeresen olvastam kényelmes tempóban, hétköznap kevesebbet, hétvégén többet, ahogy összejött, ahogy kedvem volt. Az elolvasott könyvek számának növelése olyan értelemben nem érdekel, hogy direkt kitűznék egy bizonyos darabszámot, mint elolvasandó célt, viszont az olvasás minőségén, az olvasási élmény növelésén szeretnék dolgozni idén. Mit értek ez alatt? Azt, hogy az olvasásnak mindennap legyen dedikált helye és ideje, amikor igazán megadom a módját (nem két program között öt perc, nincs közben telefon nyomogatás, nem szól közben tévé/zene), és ráhangolódok, belemerülök az aktuális olvasmányomba. Hétköznapokon ez a lefekvést megelőző félóra-óra, amikor már nincs több elintéznivaló, "kiki nyúgalomba"**. Rájöttem, hogy nem kell feltétlenül órákat vagy százoldalakat olvasnom naponta, de egy egybefüggő félóra-óra, 20-50 oldal kell ahhoz, hogy jól érezzem magam. Januárban nagyon jól működött ez a módszer, viszont ezen a héten fáradt voltam esténként, és inkább a BookTube-on, Bookstagramon töltöttem az időmet. Mindkettőre eléggé rákaptam az utóbbi időben, és érzem, hogy az ezzel töltött időt is szabályozott keretek közé kell szorítani, mert a különböző könyves tartalmak vég nélküli fogyasztása az egyik legnagyobb csapda, ami az olvasástól elveszi az időt, miközben az igényt iránta felkorbácsolja.
Az elmúlt években megpróbálkoztam néhány olvasási kihívással, de vagy kimondottan kontraproduktívak voltak, vagy menet közben rájöttem, hogy az adott cél nem cél számomra, így felhagytam velük. A várólista csökkentő kihívásra például hiába válogattam össze huszonnégy könyvet, nagyrészükhöz nem volt kedvem, hangulatom tavaly - gondolom részben amiatt, mert "kötelezővé" tettem őket. Az "Amit főztél, edd is meg" kihívásnak tavaly másodszor is nekifutottam. Mondanom sem kell, hogy mindkét évben az új beszerzéseknek kevesebb, mint felét olvastam el, de rájöttem, hogy nagy valószínűséggel soha nem is fogok minden könyvet a vásárlás évében elolvasni. Egyrészt azért, mert vannak olyan könyvek, amiket nem is akarok azonnal elolvasni, de megveszem, mert egy életmű sorozat része, és nem akarok úgy járni, hogy mire olvasnám, már nem lesz kapható az adott kiadás. Másrészt az utóbbi időben jobban szeretem megvárni, mire bizonyos könyvek körül elül a hype.
Az egyetlen kihívás, amit meghagytam, a "Saját könyvek olvasottsága: 80% - 2. forduló", amihez 424 könyvvel és 67%-os olvasottsággal jelentkeztem 2020. május 26-án, és most 541 könyvnél és 62%-os olvasottságnál tartok, szóval nagyon jól haladok, csak nem a cél irányába, és mivel 2022. december 31-én véget ér a kihívás, így erre is keresztet vethetek. Mondjuk emiatt sem csüggedek különösebben, és a kihívástól függetlenül is figyelek arra, hogy a már itthon lévő, de még olvasatlan könyveim közül olvassak, de azért nehéz ellenállni a friss megjelenéseknek. Bennem is folyton ott a kisördög, pedig az elmúlt három év bőséges gyűjtögetése után már vannak ellenérzéseim az újabb és újabb beszerzésekkel kapcsolatban. Idén megpróbálom belőni a vásárlásokat a (teljesen tarthatatlan) könyvstop és a totális impulzusvásárlás közé, aztán majd kiderül, hogy mennyire sikerül. Mindenesetre valószínűleg a könyvtárba is újra beiratkozom.
Szerzők tekintetében Szabó Magda, Paul Auster, Margaret Atwood, Irvin D. Yalom, Fredrik Backman és Jón Kalman Stefansson életművének olvasását folytatom idén.
Friss megjelenések közül két könyvet várok:
Robert Galbraith-tól a The Ink Black Heart magyar kiadását, ami szerintem lehet, hogy jövő március-április környékén jelenik csak meg. Angolul idén augusztus végén jelenik meg, ha nem lesz semmi csúszás, és ha akkor, vagy esetleg október környékén megjelenne nálunk is, akkor több mint boldog lennék, ugyanis a Zavaros vérrel olyan szintre emelkedett a Strike regények iránti rajongásom, hogy tábort tudnék verni a könyvesbolt előtt, sőt mi több, szerintem nemes egyszerűséggel ünnepnappá kellene nyilvánítani a megjelenés dátumát, hadd olvashassuk nyugalomban.
A másik várva várt könyv pedig Fredrik Backman új regénye, a Vinnarna, ami a Björnstad trilógia befejező része. Ennek a megjelenéséről sem tudunk még semmit. Én még csak a Mi vagyunk a medvéket olvastam, az Egymás ellen megvan ugyan, de még nem mertem elolvasni. Nem tudom, hogy alakulnak majd az olvasásaim, de a Mi vagyunk a medvéket biztosan újra fogom olvasni, és lehet, hogy egyben olvasom el a három kötetet, vagy maximum három hónapra osztom el. Nem tudom, mennyire lenne tömény és sok egyben a három rész.
*Sajnos nem tudom, hogy ki indította el ezt a rovatot, de az alábbi linkeken olvashatók a fő témázók bejegyzései.
Később csatlakozók:
