2011. szeptember 29., csütörtök

Agatha Christie: Tíz kicsi néger


"Tíz egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa egy sziklás, elhagyatott szigeten áll, amely sziget néger fejhez hasonlít, arról kapta a nevét is. A villa titokzatos tulajdonosáról mindenféle pletykák keringenek. A vendégek, bár valamennyiük múltjában van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe. A tulajdonos azonban nincs sehol… A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be. A sziget látogatóit a különös fordulatok hatására hatalmába keríti a rettegés. Tízen érkeznek. Hányan távoznak?" 

Szerintem Agatha Christie a Tíz kicsi négerrel műfajt váltott: krimi helyett drámát írt. Hiába a próza forma, annyira minimális a leírás, szinte párbeszédekre épül. Nyomasztó, fenyegető regény, minduntalan Maurice Maeterlinck Hívatlan vendég című drámáját juttatta eszembe. El tudom képzelni, hogy ebben teljesedett ki Agatha művészi pályája, de sokkal jobban szeretem a regényesebb Miss Marple vagy Poirot történeteket.

2011. szeptember 19., hétfő

Rácz Zsuzsa: Nesze Neked Terézanyu!

Rácz Zsuzsa. Terézanyu. Néhány évvel ezelőttről vannak róla emlékeim. Rémlik, hogy szerettem Rácz Zsuzsa stílusát, és az is, hogy mennyire zavart a brit-magyar párhuzam Bridget Jonesszal. Sokáig egyáltalán nem is voltam kíváncsi a folytatásra. Először nyár elején inogtam meg, amikor egy üzletben megláttam 399 forintos áron. Akkor még ellenálltam. De amikor két hónappal később még mindig megvolt, betettem a kosaramba, mondván: mit veszíthetek?
Nagyon is sokat veszíthettem volna! Megfosztottam volna magam egy nagyon jó olvasás élménytől, mert nagyon jó volt ezt a könyvet olvasni. Rácz Zsuzsa nagyon jól ír. Nem bírtam megállni, hogy ne olvassam a könyvet. Annyira jó a stílusa. Annyira lendületesen és tartalmasan ír, látszik, hogy ő jó ebben, egyáltalán nincs erőlködésszaga a sorainak. Számomra hatalmas pozitívum, hogy a "szingli-vagyok-pasi nélkül is megállom a helyem-de jajj, miért nem kellek én senkinek" problémakörén átléptünk, ez már inkább az én-keresés és a hogyan tovább krónikája. Egy könyv arról, hogy miként lesz egy nőből Terézanyu, és hogyan talál vissza a nőiségéhez, hogy egyes családtagok milyen kitartó munkával ássák alá az önbecsülésünket, és hogy lehet ezen túllépni. Egy csodálatos fejezet egy csodálatos, irodalmár nagymamáról, és Indián:)

(Személyes véleményem: Rácz Zsuzsában minden megvan ahhoz, hogy jó író legyen, de az az érzésem, hogy egyelőre még terápiás céllal ír. Szeretem az önéletrajzi ihletésű regényeket, de remélem olvashatunk másmilyen műveket is tőle!)

U.i.: Könyv nem esett még így szét a kezemben! Hogy lehet így kötni egy könyvet?

2011. szeptember 11., vasárnap

Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták

Gerald Durrell Családom és egyéb állatfajták című művét a "Csökkentsd a várólistádat 2011" esemény keretein belül olvastam el.
Bevallom őszintén, amikor nyári olvasnivalót kerestem, nem úgy terveztem, hogy egy könyvet fogok elolvasni egész nyáron. Na jó, túlzok... de tény, hogy sokáig tartott, mire elolvastam. Talán amiatt tudtam könnyen le-lerakni, mert tulajdonképpen nem is annyira regény, mint inkább a Durrell család öt éves korfui tartózkodása során szerzett felfedezések, élmények megörökítése, sok leírás és anekdoták.
Gerald Durrell írásából úgy árad a természet, az élővilág szeretete, hogy a természetismeret tankönyvek mellett minden kisdiáknak olvasnia kellene az ő leírásait, és nem lennének olyan emberek, akik nem szeretik az állatokat!
A családi jelenetek pedig... ennyi lököttet egy rakáson! Nem tudom, hogy a leírt történetek tényleg megtörténtek-e, de nem lehetett kibírni röhögés nélkül!
Az egész mű könnyed és szórakoztató, de ennek ellenére a nyelvezete csodálatosan kidolgozott. Részletgazdag és kidolgozott, jó olvasni. Egy igazi irodalmi mű, amire ha ráhangolódtam, vitt magával, repített - csak mivel klasszikus értelemben vett cselekménye nincs, nekem néha nehezemre esett ráhangolódni. Főleg az első és az utolsó harmada tetszett. Nagyon jó, hogy az író az utolsó oldalakra tartogatott történeteket, folyamatosan megnevettetett, és úgy csuktam be a könyvet, hogy ez nagyon nagyon jó volt! :)

Hello Kaland