Az Olvasás 7 Hete VI. - Kontrák és irodalom órák

Az utolsó hét utolsó napján akkor közzéteszem a 6. körhöz kapcsolódó gondolataimat...

Klasszikusok kontra kortárs irodalom

Körülbelül egy éve nem olvastam klasszikus irodalmat, pedig szeretem a klasszikusokat is. Azaz, időről időre érzem a késztetést, hogy klasszikus irodalmat olvassak. Az más kérdés, hogy a késztetést mostanában ritkán követik tettek.

Szeretem a klasszikus irodalmat, mert talán ez tud a legjobban kiszakítani a jelenből. Izgalmas időutazás a múltba, keserédes elvágyódás egy régvolt világba, egy a maihoz képest nyugodtabb világba.

Ugyanakkor pontosan emiatt egy klasszikus műre több időt is kell szentelni, mint egy kortárs alkotásra, hiszen általában lassabb, ízesebb, részletgazdagabb az előbbiek nyelvezete, más a történet lüktetése. Egy időben sokat olvastam Jókait, mindig nyári szünetben, esténként elmélyülve a regényekben, mert vannak művek, amiket nem lehet két rohanás között öt percre felcsapni.

Meggyőződésem, hogy klasszikus műveket öröm és élvezet olvasni, de nem mindegy, milyen életkorban olvassuk. Nem biztos, hogy egy 18 éves vagy még fiatalabb emberkének - mégha tanulós illetőről is van szó - van olyan kiforrott gondolkodása, hogy megértse, átérezze a klasszikus regényeket.
Én lassan 23 éves vagyok, de még mindig úgy érzem, bizonyos művekre nem vagyok még elég érett. Például a nagy orosz művek kifogtak rajtam. Nem mondom, hogy rosszak, de nem vagyok még elég türelmes ahhoz, felvegyem az orosz klasszikusok ritmusát (lelassuljak hozzájuk).

Magyar kontra külföldi irodalom, avagy miért félünk egy-egy magyar/külföldi író művétől?

Ennek szerintem nincs más oka, csak annyi, hogy a külföldi írók művei körül több felhajtás van, mint a magyar szerzők művei esetében. Egy külföldi író műve sokkal több olvasóhoz jut el, mert az országnak is nagyobb a lakossága, mint Magyarországé. Egy-egy friss, külföldi mű már megjelenésekor ngyobb nyilvánosságot kap, mint a magyar íróké, és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy menyivel gyakrabban készül belőlük filmadaptáció. Szóval akárhogy is nézzük, szélessebb közeghez jutnak el a külföldi művek. Persze nem ártana tisztázni, hogy külföld alatt mit értünk. Én főként az angol-amerikai, francia és olasz irodalmat, mert valljuk be, egy ismeretlen kazahsztáni, belga vagy honolululi szerző műve bármennyire is külföldi, számomra sokkal kevésbé bizalomgerjesztő, mint a többi.

Hogy miért félünk egy-egy magyar szerő művétől? Mert a - bántás legkisebb szándéka nélkül - magyar reklámszakembereknek különös érzéke van ahhoz, hogy a hitvány ponyvára hívja fel a potenciális olvasók figyelmét, míg az igazán értékes alkotások a könyvesboltok polcain bújkálnak, és csak a véletlennek, vagy a Molynak közönhetően kerülnek be a köztudatba. 

Az iskolai irodalomórák bátorítanak vagy tántorítanak? Miért olvasnak egyre kevesebbet a fiatalok? Ön mit olvastatna az ifjúsággal?

Első gondoltom: az iskolai irodalomórák tántorítnak. Kezdve onnantól, hogy első osztálytól erőltetik a hangos olvasást, ami jó, ha z adott kisgyerek gyorsan tanul, és nem kell megszenvednie minden egyes kibetűzött szóért úgy, hogy teljesítményét rögtön összevetik az osztálytársakéval, és sokszor kudarcélményt élnek át a gyerekek.

Azonban elsősorban nem az iskola okolható azért, hogy olvasnak-e a fiatalok, hanem a szülők, nagyszülők, akikkel a gyermek élete első hat évét tölti. Ebben a hat évben alapozza meg a szülő a gyermek nyelviségét, hiszen tőle tanulja a szókincset, az artikulációt. Nem egy, nem két diszlexiás-diszgráfiás kisgyereknél visszvezethető a probléma a nem kommunikatív szülőre. Például anyuka keveset beszélt a gyermekéhez, nem is választékosan tette... Nagy mértékben befolyásolja a fiatalok olvasási szokásait, hogy lát-e otthon könyveket, olvasó szülőket a gyerek. Az iskolában rögtön könyvek vannak. Milyen kétségbeejtő lehet egy ilyen világba belecsöppenni annak, aki nem ehhez volt szokva. Milyen rémisztő lehet ez a változás!

De megkockáztatom, az iskolai irodalomórák könnyen eltántoríthatják azokat is, akik amúgy szeretnek olvasni. Ugye eleve adott, hogy mit KELL olvasni. Meggyőződésem, hogy a válogatott kötelező olvasmányok nem felelnek meg sem a gyerekek érdeklődési körének, sem érettségi szintjének. Nehezek tudnak lenni, és akkor még meg is mondják, le is diktálják, hogy a szerző mivel mit akart mondani. Ez szerintem tántorít. Erőltetett, fantáziátlan, egyáltalán nem szeretteti meg az olvasást. Persze tanítási stílustól is függ. Ma már nagyszerű kooperatív technikák vannak arra, hogy miként lehessen minél jobban bevonni a tanulót a saját tanulmányaiba. Ahol ezeket a technikákat alkalmzzák, sokkal sikeresebbek a tanórák, sokkal jobban felkeltik a tanulók érdeklődését is, gondolkodásra késztetnek és sikerélményt adnak.

A kötelező olvasmányokat nem lehet kiiktatni, de nem kell felháborodni, ha a fiatalok mást olvasnak. Hadd olvassanak, hadd jussanak el odáig, hogy maguktól akarjanak elolvasni valamit!