Az Olvasás 7 Hetének aktuális fordulója két szempontból is rendkívüli. Egyrészt nem utólag nyilatkozom a kérdésekről, másrészt ezen a héten csak egy téma fogott meg.
„Az vagy, amit olvasol”, azaz lehet-e valakinek a személyiségére következtetni az olvasmányai alapján?
Régebben úgy gondoltam, alapvető következtetéseket lehet levonni egy ember személyiségéről az olvasmányai alapján. Ezt értsétek úgy, hogy könnyen estem abba a hibába, hogy a saját ízlésem, az általam értékesnek ítélt könyvekkel vetettem össze mások könyvespolcát. Ebből kifolyólag hajlamos voltam - nem szép dolog, nem is vagyok büszke rá - mások ízlését az enyémhez képest jónak vagy rossznak értékelni.
Nem tudnám megmondani, hogy mikor és mi változtatta meg a hozzáállásomat, de már nem vagyok ilyen.
Ha irodalomról beszélgetek valakivel, mindig arra gondolok, milyen nagy és sokszínű a világ, és mindenkinek megvan a maga ízlése, ami nem jobb vagy rosszabb az enyémnél, egyszerűen csak más. Hasonló a hasonlónak örül, azonos érdeklődésű körű emberrel beszélgetni könnyű és kellemes, hiszen mintha saját jó ízlésünket erősítené meg a másik. Viszont ha az enyémtől eltérő ízlésű valakivel beszélgetek, kíváncsivá tesz, hogy őt mi fogta meg abban az adott műben, mit adott neki. Miközben látszólag könyvekről beszélgetünk, valójában a személyiségünkről is szó van. Miért olvas valaki irreális, bugyuta szerelmi történeteket, miért szeret egy másik ember lélekboncolgató történeteken merengeni. Milyen intelligens és fantáziadús az, akit rendre az összetett, kirakós detektívregények vonzanak, vagy aki bele tudja képzelni magát egy sárkányokkal és mindenféle természetfeletti lényekkel teli világba.
Igen, azok vagyunk, amit olvasunk. Igen, lehet az olvasmányaink alapján a személyiségünkre következtetni, de nem szabad ez alapján senkit meg/elítélni, az olvasmány mögé kell nézni, meglátni az embert. A személyiség változik, fejlődik, így az olvasmányok is változhatnak :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése