Az Olvasás 7 Hete IV. - Védőbeszédek, interjúk és egy kis promóció

Ezekről a témákról a múlt héten kellett volna írnom, de annyi baj legyen!

Védőbeszéd a szépirodalom/szórakoztató irodalom mellett

Kétségtelen, lehet védőbeszédet mondani a szépirodalom és a szórakoztató irodalom mellett is, csak nem biztos, hogy érdemes, hiszen nem kell, hogy versenyezzenek egymással. A változatosság gyönyörködtet, és attól függetlenül, hogy lelki alkatunktól függően szívesebben olvasunk szépirodalmat vagy szórakoztató irodalmat, gondolom olykor-olykor mindenkinek jól esik egy kis kalandozás irodalom-birodalomban.

Ami engem illet, alapvetően szépirodalmi beállítottságúnak tartom magam. Ha egy regénynek nem elég igényes a nyelvezete, gyenge a karakterábrázolása, és nincs katarzis élményem, hiányérzetem támad, legyen bármennyire jópofa vagy eseménydús a történet.

Egyébként arra lennék kíváncsi, hogy ki vagy mi határozza meg, hogy mitől lesz egy könyv szépirodalom vagy szórakoztató irodalom? Számomra abszolút minőség kérdése az egész. Bár nem mondhatom, hogy nagy fantasy rajongó lennék, de mióta molyolok, sokkal nyitottabb lettem a különböző műfajok iránt. Ennek köszönhetően ismerkedtem meg a Csodaidőkkel, ami számomra igenis egy komoly szépirodalmi alkotás, mert nemcsak egy szórakoztató jövőben játszódó történet, hanem igen komoly mondanivalót is megfogalmaz egy fantáziadús, részletgazdag környezetbe ágyazva.

Amondó vagyok, hogy legyünk nyitottak és olvassunk minden műfajból, amit csak tetszik, lelki alkatunk, igényeink szerint, hisz ahogy Rory Gilmore is megmondta, az "olvasást magányos tevékenységnek tartom", a lényeg, hogy személyes, bensőséges élményt nyújtson. Nem kell senki elvárásainak megfelelni, olvassa mindenki azt, ami neki tetszik!

Ha a kedvenc írójával/íróival készíthetne interjú, ki lenne/kik lennének a kiválasztott(ak)?

Hm, érdekes kérdés. Először valóban majdnem felsoroltam a kedvenc íróimat (Szabó Magdát, Anna Gavaldát), de aztán rájöttem, nem biztos, hogy feltétlenül velük találkoznék. Hogy miért nem? Mert őket szeretem, kedvelem, valamilyen szinten hasonlóan gondolkodhatunk. Ha már interjút készítenék egy íróval, olyasvalakit választanék, akivel akár még vitatkozni is tudnék. Így a választásom Audrey Niffeneggerre, Guillaume Musso-ra és Carlos Ruiz Zafónra esett. 

Például Audrey Niffeneggerrel nagyon szívesen beszélgetnék arról, hogy honnan veszi a regényeihez az ötleteket, és hogy a szereplői megalkotásakor mennyire kerül közel a karaktereihez. Igen, arra lennék kíváncsi, hogy hogy képes olyan sorsra juttatni szerencsétleneket, amilyenre szokta.

Guillaume Musso és Carlos Ruiz Zafón akár együtt is érkezhetne hozzám. Mindkettejüktől ugyanazt kérdezném: hogy egy alapvetően nem tehetségtelen író miért váltja aprópénzre a tehetségét, és elégszik meg azzal, hogy kisebb-nagyobb különbségekkel persze, de nagyjából ugyanazt az egy történetet írja meg újra és újra, nem riadva meg a közhelyek és giccses megfogalmazások vég nélküli felhasználásától.

A Moly.hu könyves közösségi oldal népszerűsítése

Közel másfél éve napi rendszerességgel molyolok. Mióta rátaláltam erre az oldalra, kitárult a könyvvilág. Nagyon-nagy és gazdag könyvadatbázis, őszinte és hasznos olvasói értékelések. Szerintem nagyon jó, hogy ez az oldal létrejött, mert előtte - de talán ez összefügg az életkorommal is - a kötelező olvasmányként feladott klasszikusok és néhány promotált szerző - például Nick Hornby, Paulo Coelho, Helen Fielding, Tisza Kata és Rácz Zsuzsa - jelentette AZ IRODALMAT. Azóta tudom, hogy ők csak a jéghegy csúcsáról integetnek, és érdemes mélyebbre ásni.

Ezen kívül saját tapasztalatból tudom, hogy ez a közösségi oldal képes kilépni a virtuális valóságból, és lehetséges addig ismeretlen emberekkel valós találkozásokat is megejteni.

Szóval a moly nagyon jó dolog. (Csak rendkívül addiktív.)