Stephenie Meyer: A burok

Ez a regény lett a jutalmam az Oblomov elolvasása során tanúsított emberfeletti kitartásomért és lelkierőmért:)

Ami azt illeti, régóta szemeztem vele a könyvesboltban, aztán vagy másfél hónapig állt a polcomon, de egy-egy kötelező olvasmány után kell egy kis pleasure reading, és mint ilyen, tökéletes választás volt a Burok.

A Földet elfoglalta a világűrből érkező idegen faj, amelynek tagjai irányításuk alá vonják az emberek elméjét, miközben testüket érintetlenül hagyják. Az emberiség túlnyomó része feladta, az ő testük már csak egy burok. A betolakodók a Földet paradicsommá változtatták. Saját maguk számára. Amikor egy nagyhírű, különc, világról világra vándorló lélek érkezik a bolygóra, az utolsó lázadók egyikének testét kapja ittlétéhez. A Vándor, aki Melanie Stryder testébe költözik, ismeri a nehézségeket amelyekkel szembe kell néznie egy emberi burokban élve. Egyvalamire azonban nem készült fel: hogy új testének előző lakója nemhogy nem költözött ki a burokból, de egyenesen visszaköveteli a tulajdonát. Melanie megtölti a Vándor elméjét az emlékeivel és képekkel a szerelméről, aki egy távoli helyen bujkál, és még mindig nem adta fel a harcot az idegenek ellen. Mivel a Vándor képtelen ellenállni a rátörő érzelmeknek, vágyakozni kezd a férfi után, akivel még soha nem találkozott. Aztán egy váratlan fordulatnak köszönhetően Melanie és a Vándor szövetségesekké válnak, és a két lélek ugyanabban a burokban vág neki az arizonai sivatagnak, hogy megtalálják a férfit, akibe mindketten szerelmesek... 

A fülszövegből lehet érezni, hogy fantasy történetről van szó, de mivel Stephenie Meyer írta, nagyobb szerephez jutnak az érzelmek, nem kell részletes űrhajó ábrázolástól, űrutazástól, Star Trek élménytől tartani.
Ebben a regényben sikerült a szerelmi szál elé helyezni egy mélyebb mondanivalót, ami nekem nagyon szimpatikus volt, mármint a mondanivalója. Ahogy bemutatja az emberi természet negatívumait, az erőszakot, amitől a Lelkek irtóznak, nagyon jó. Beleéltem magam a környezetbe, a helyzetekbe, szerettem olvasni, úgyhogy Stephenie Meyer csak írjon továbbra is (állítólag ennek is lesz folytatása), mert jók a történetei, és lehet szidni-gyalázni, de azt el kell ismerni, hogy az olvasók érzelmeire nagyon tud hatni, szemben jó pár irodalmilag elismert kollégájával, még ha kell is fejlődnie - például nem kell ennyire szájba rágni az arckifejezés változásait, a hangszín változásait, nem feltétlenül szükséges két oldalanként ismételgetni ugyanazokat a dolgokat, és a szinonimáktól sem kell félni, a legtöbb szót megértjük -, de így is szeretjük, szóval csak így tovább.

   

Viszont a magyar kiadásról muszáj néhány szót ejtenem.

Úgy tudom, a kiadó (Agave) annak idején pályázatot hirdetett a könyv címére vonatkozóan. Nekem az volt az érzésem, hogy a fordító személyéről is kalapból kihúzott cetli döntött, a kalapba pedig azok neve kerülhetett be, akik kicsit beszélni angoltot. Sok ismerősöm panaszkodott a Twilight magyar fordítására, nekem, aki nem olvastam sem eredetiben, sem franciául, nem volt vele bajom. Na de itt nem lehet nem észrevenni a hibákat! Nem arról van szó, hogy véletlenül néhány nyomdai hibával, egy-két betű plusz-mínusz, árusítják a könyvet, hanem konkrétan érződik az egész szövegen, hogy a fordító(nak nevezett egyén) a saját fordítását sem olvasta át. Az egyszerűbb mondatokkal még elboldogul valahogy, de az összes olyan helyen, ahol kétféleképpen lehet fordítani, megáll a tudománya, és rendszeresen a két megoldásból csinál egyet, ilyen eredményekkel, mint például: "huszonkilencen ember voltak" és egyéb ilyen nyalánkságok, de legalább tíz helyen előfordul ilyesmi, ami, valljuk be, sok. Főleg, ha hozzávesszük, hogy elméletileg átolvasta a fordító (Farkas Veronika), a szerkesztő, a felelős szerkesztő, az olvasószerkesztő (!) és a korrektor(!), ami gyakorlatban biztos nem történt meg, különben nem maradhattak volna benne ezek a hibák. És úgy gondolom, egy 3500 forintos könyvnél jogos a felháborodásom.