Könyvtár vagy könyvvásárlás?
Mindkettő.
Emlékszem, mekkora élmény volt, amikor körülbelül kilenc éve elkísértem Apukámat a Kaposvári Megyei és Városi Könyvtárba, és átvehettem az olvasójegyemet, amivel már a felnőtt részlegről is kölcsönözhettem könyveket. Akkoriban nem nagyon engedhettük meg magunknak, hogy gyakran vegyünk könyveket, általában a kötelező olvasmányok voltak azok, amikből beszereztünk saját példányt, főként az Európa Diákkönyvtár sorozatból, de messze nem az összeset. A hiányzókat könyvtárból szereztem be, ahogy a többi olvasmányomat is. Nagyon szeretem a könyvtárakat, legeslegjobban a kaposvárit. Jóllehet a pécsi egyetemi könyvtáraknak is hatalmas állománya van, mégis sokszor előfordult, hogy nem volt kölcsönözhető példány az éppen kellő könyvből, és ezeket rendszerint mindig megtaláltam a kaposvári könyvtárban. Ezen kívül a friss megjelenésű könyveket is hamar beszerzik. Minden évben meghosszabbítom a tagságomat, elképzelhetetlen lenne nem járni könyvtárba.
Az utóbbi 3-4 évre jellemző, hogy elkezdtem gyarapítani a saját magánkönyvtáramat. Eleinte Anyáék könyvei közül válogattam ki néhányat, amikről úgy gondoltam tetszeni fognak (Agatha Christie, Szilvási Lajos), és nemes egyszerűséggel átköltöztettem őket a szobámba. Ezután apránként vándoroltak haza az újabb kötetek, Victor Hugo, Jókai Mór, Margaret Mitchell, az úgymond klasszikusok, leggyakrabban 100-200 forintért a pécsi vásárból. A könyvvásárlás másfél-két éve uralkodott el rajtam, és nagyban összefügg a Moly felfedezésével. Mentségemre szóljon, hogy teljes áron sosem veszek könyvet, és eléggé meg kell legyek zuhanva lelkileg ahhoz is, hogy hirtelen felindulásból vásároljak. Szeretem látni a könyveimet a polcon, időről időre le szoktam venni egyiket-másikat, fellapozgatom a kedvenceimet, viszont nagyot tudok csalódni, amikor egy-egy piedesztálra emelt könyv számomra egyszer olvasós kategóriájúnak bizonyul. Emiatt igyekszem jobban megválogatni, hogy mit veszek meg. Mostanában a felhalmozott, de még el nem olvasott könyveimet olvasom, lévén az egyetemen végzett, de még álláskereső moly anyagi helyzete, na meg a befogadókészség hiánya nem teszi lehetővé a hörcsögölést.
E-book vagy könyv?
E-book téren nagyot változott a véleményem. Egy évvel ezelőtt nagyon e-book ellenes voltam, mondván, nemhogy nem utánozhatja egy könyv olvasásának, lapozásának, szaglászásának élményét, de a közelébe sem érhet egy e-book olvasón való olvasás. Aztán tavasszal, amikor ingáztam Kaposvár és Pécs között, és rendszerint olyan kötelező olvasmányaink voltak, amik vagy csak interneten keresztül voltak elérhetőek, vagy olyan nagy és nehéz kötetekben voltak, mint az Ezeregyéjszaka meséi, na akkor kimondottan elkezdtem érezni, hogy milyen jó lenne ezeket egy olyan adathordozón olvasni, ami nem teszi tönkre a szemet, nem merül le hamar, kis helyen is elfér és nem is nehéz. Szóval lelki szemeim előtt elkezdett egy olvasó képe lebegni.
A strasbourgi út során volt szerencsém kipróbálni egy FnacBook-ot és egy Kindle-t. Ha külcsín alapján választanék, egyértelműen a FnacBook-ra szavaznék, azonban a cuki, könnyed benyomást keltő olvasó egy sózsák, és nem tudom elképzelni, hogy az érintőképernyőjével hogy lehet megbarátkozni. Persze biztos össze kell szokni, de az általam kipróbált olvasó alig akart reagálni az érintésre, és össze-vissza ugrált lapozás közben. Eléggé követhetetlen volt. Ezzel szemben a Kindle tényleg könnyed, kényelmes fogni is és jó rajta olvasni. Változatlanul szokatlan, hogy lapozásnál elfeketedik a képernyő, amíg a szöveget szedi, megmondom őszintén engem egy kicsit irritál, de lehet, hogy azért, mert nem vagyok hozzászokva. Mindenesetre a közeljövőben szeretnék beszerezni egyet.
Sorozatok: olvas-e, gyűjt-e sorozatokat?
Megvan a Harry Potter sorozat, a Twilight saga, a Csodaidők tetralógia, és azon vagyok, hogy Szabó Magda teljes életműve enyém legyen. Ugyanígy vagyok Anna Gavaldával, és ha a Családom és egyéb állatfajták továbbra is olyan jó lesz, mint az első hetven oldal volt, és más műve is így levesz a lábamról, akkor esélyes, hogy őt is begyűjtöm. Meg talán Müller Pétert. De úgy kiadók sorozatai alapján nem gyűjtök semmit. Anyáéknak megvan a Világirodalom Remekei sorozat. Szégyen, nem szégyen, bármennyire is a világirodalom remekei, 90%-ukat szerintem soha senki nem fogja elolvasni. (Akkor meg minek foglalják a helyet?) Nem tudom miért van ez, de annyira irritál az a sorozat a borító anyagától és dizájnjától kezdve, hogy inkább képes lennék megvenni egy-egy remek más kiadású példányát, csak ne ezt a szúrós-bökős rondaságot kelljen olvasnom. Mea culpa...
Milyen rendszer alapján rendezi a könyveit? (ábécérend, műfaj, sorozat, szín, szerző szerint, stb.)
Most, hogy helyhiányban szenvedek, nehéz rendszerezni a könyveket. Elméletileg műfajonként csoportosítottam őket, azon belül egy-egy szerző műveit időrendi sorrendben állítottam be. A fent említett sorozatok természetesen egymás mellett vannak, és elkülönítem a könyvtári könyveket a többiektől, illetve külön rakom a még nem olvasott könyveimet is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése