Még valamikor november végén, a New Moon bemutatója után mondta egyik oroszos sorstársam, Anyita (ahogy lektorunk mondja), hogy ha jó vámpíros könyvet akarok olvasni, olvassak Laurell K. Hamiltont, ő az isten, a könyvei pedig felülmúlják a Twilightot.
Ahogy akkor szóba került, úgy feledésbe is merült, mígnem egyik este msn-en Anyita felvetette, hogy elhozza nekem az első két kötetet (merthogy van vagy 17 része), vizsgák után olvassam el.
Igazság szerint komoly fenntartásaim voltak a könyvvel kapcsolatban, mert sosem rajongtam a vámpírokért. A klasszikusnak számító Interjú a vámpírral-t sem szeretem, pedig kétszer láttam. Az elsőnél meglepődtem, hogy nem tetszett. Jobbat vártam, többet, mást. Aztán nemrég volt a tévében, megint megnéztem, mert nem emlékeztem pontosan a részletekre. Megint nem tetszett, amin még dobott egyet Antonio Banderas felbukkanása, amire egyáltalán nem emlékeztem, annak idején pedig nem hiszem, hogy értettem. Akkor már bevallom azt is, hogy Brad Pittet sem szeretem, Tom Cruise meg egyenesen pfúj.
Ennek tükrében nem számítottam rá, hogy tetszeni fog, Anyitát fel is készítettem rá, de olyan lelkes volt, hogy nem volt szívem visszautasítani.
„Anita Blake szúr, mint a kihegyezett karó, és kemény, mint egy ezüst pisztolygolyó”
Olyan világban élünk, ahol a legfelsőbb bíróság döntése alapján a vámpírizmus megengedett. Ahol a halottkeltőnek lenni hétköznapi foglalkozás. Ahol a természetfeletti ügyeket a rendőrség különleges osztaga kezeli. Ahol mindennapos dolog, ha az ember zombikba, vagy patkányemberekbe botlik St. Louis-ban valaki vagy valami gyilkolni kezdi a város legerősebb, leghatalmasabb vámpírjait. A rejtély felderítéséhez a vérszívók kénytelenek külső segítséghez fordulni. Ő Anita Blake. A legdögösebb halottkeltő és vámpírvadász a városban: Azt hitte, már mindent látott, de ez az ügy még neki is okoz meglepetéseket.
Ez a fülszöveg, és egyben a részletes leírása a környezetnek, amiben a történet játszódik. Hiába vársz részleteket, azok nincsenek. Állítólag nagyon izgalmas. Én ezt nem tapasztaltam. A nyomozás nem hogy fordulatokban nem gazdag, de gyakorlatilag nincs is, mert vagy Anita helyett nyomoznak, vagy valami rejtélyes oknál fogva az életére törnek, pont, amikor nyomozna, és jól elverik.
Állítólag a nyomozás izgalmain csak a szexuális feszültség tesz túl. Én feszült lettem. Attól, hogy a kigyúrt sztriptíztáncos férfiak/vámpírok neccingben vonaglanak. Pfúj. Ennyi.
Nem értem, mit szeretnek annyian ezen. Állítólag a folytatásokban folyamatosan csöpögnek majd a részletek, és nő a feszültség is. Így, hogy kölcsönbe van, és már sok rész megjelent, és Anyita állítja, hogy jobb lesz, bevállalom a következőt. Ha valaki ezek után még fontolgatja, hogy elolvassa-e, akkor szerintem ne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése