Csak hogy tudjátok: megrögzött Anna Gavalda rajongó vagyok. Egyik kedvenc írom. Mindent elolvasok tőle.
Legutóbb a L'Échappée belle-t olvastam, amihez magyarul talán a "szép pillanat/nap" címen lehetne fordítani.
A könyvet egyik kedves csoporttársamnak köszönhetem, aki Franciaországban járva megszerezte nekem az írónő régi-új könyvét. Új, hiszen 2009. októberében jelent meg, és régi, mivel egy nyolc-kilenc évvel ezelőtti munkájának az átdolgozott-javított kiadásáról van szó.
A történet szerint három testvér elutazik egyik rokonuk esküvőjére, majd úgy döntenek, nem várják meg a ceremóniát, inkább tovább állnak, hogy találkozzanak testvérükkel, Vincent-nal, aki egy kastélyban dolgozik idegenvezetőként. Nincsenek nagy történések, véletlen, sorsfordító események, egyszerűen arról szól a történet, hogy ez a négy hasonló és mégis különböző felnőtt a mindennapok monotonságából kiszakadva egy szép, gyermekkort idéző pillanatot él át együtt.
Nagyon fontosnak tartom a gyermekkort, és szeretek nosztalgiázni is. (Fleur bleue vagyok, tudom.) Szerintem - bár ezt életkoromból adódóan nem tudhatom biztosan - meghatározóak és pótolhatatlanok a gyermekkori barátok, kapcsolatok. Már csak emiatt is közel áll hozzám a történet.
Ráadásul ízig-vérig Anna Gavalda, ha név nélkül elém tennék az írását, akkor is felismerném. Puha, nemes, érzékeny, játékos és ironikus, nekem katartikus. Új kedvencet avattam.
Nagyon fontosnak tartom a gyermekkort, és szeretek nosztalgiázni is. (Fleur bleue vagyok, tudom.) Szerintem - bár ezt életkoromból adódóan nem tudhatom biztosan - meghatározóak és pótolhatatlanok a gyermekkori barátok, kapcsolatok. Már csak emiatt is közel áll hozzám a történet.
Ráadásul ízig-vérig Anna Gavalda, ha név nélkül elém tennék az írását, akkor is felismerném. Puha, nemes, érzékeny, játékos és ironikus, nekem katartikus. Új kedvencet avattam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése