Tavaly is írtam évösszegzést, idén sincs ez másként. Valahogy mindig olyan jó érzés áttekinteni egy egész év olvasmányait.
Mennyiségileg 35 könyvről van szó, igaz, kettő még folyamatban van (az Ennél zöldebb nem lesz és a 8 perces meditáció). Ebből 21 önálló könyv volt, a többi pedig 4 sorozat részeiből állt össze. 4 könyv újraolvasás volt, oldalszámot tekintve 10-11000 oldal lehet összesen. 17 a saját könyveim közül került ki, 14-et e-bookban olvastam, 2-t könyvtárból kölcsönöztem. 2014-ben 18 könyvet vásároltam magamnak (amin meg vagyok lepődve, év közben úgy tűnt, mintha csak 1-2 könyvet vettem volna), 7-et pedig ajándékba kaptam. Idegen nyelven (angolul) csak egyetlen könyvet olvastam, John Greentől a The Fault in Our Stars-t, bár podcasteket és videókat viszont néztem eredetiben.
Egy híján ugyanannyi könyvet olvastam el, mint 2013-ban. Év elején összeállítottam magamnak egy listát a 2014-es év várományosaival, ami 26 könyvet tartalmazott, és nagyon lendületesen el is kezdtem olvasni őket, aztán a lelkesedésem nem tartott sokáig, 8 könyv után kifulladt. Ennek egyik oka az volt, hogy rájöttem, a feltett könyvek egy része iránt nem érzek valódi kíváncsiságot, mások dicsérő szavai kapcsán kerültek a látóterembe, de igazán nem szólítanak meg. Ezenkívül az sem bizonyult szerencsés választásnak, hogy sorozatok első részeit is feltettem a listára, és úgy voltam vele, hogy ha belekezdek egy sorozatba, nem fogom félretenni azért, mert a folytatás nem szerepel a listán, ha viszont tetszik, nyilván folytatom, akkor pedig a listával nem haladok. Ekkor feltettem magamnak azt a nagyon egyszerű kérdést, hogy miért is olvasok? Nem azért, hogy jól érezzem magam közben? De igen. Nekem pedig ezzel nem fér össze, hogy előírások alapján olvassak, úgyhogy szépen hagytam a csudába a listát. Év vége felé majdnem elcsábultam a várólista csökkentő posztok és 2015-ös Reading Challenge láttán, de végül beláttam, hogy ezek nem nekem valók.
Ők voltak a 2014-es kiválasztottak:
Egy híján ugyanannyi könyvet olvastam el, mint 2013-ban. Év elején összeállítottam magamnak egy listát a 2014-es év várományosaival, ami 26 könyvet tartalmazott, és nagyon lendületesen el is kezdtem olvasni őket, aztán a lelkesedésem nem tartott sokáig, 8 könyv után kifulladt. Ennek egyik oka az volt, hogy rájöttem, a feltett könyvek egy része iránt nem érzek valódi kíváncsiságot, mások dicsérő szavai kapcsán kerültek a látóterembe, de igazán nem szólítanak meg. Ezenkívül az sem bizonyult szerencsés választásnak, hogy sorozatok első részeit is feltettem a listára, és úgy voltam vele, hogy ha belekezdek egy sorozatba, nem fogom félretenni azért, mert a folytatás nem szerepel a listán, ha viszont tetszik, nyilván folytatom, akkor pedig a listával nem haladok. Ekkor feltettem magamnak azt a nagyon egyszerű kérdést, hogy miért is olvasok? Nem azért, hogy jól érezzem magam közben? De igen. Nekem pedig ezzel nem fér össze, hogy előírások alapján olvassak, úgyhogy szépen hagytam a csudába a listát. Év vége felé majdnem elcsábultam a várólista csökkentő posztok és 2015-ös Reading Challenge láttán, de végül beláttam, hogy ezek nem nekem valók.
Az idei év célkitűzése, hogy az itthoni olvasatlan könyveket elolvassam, és hogy valóban olyan könyveket olvassak, amik megszólítanak. A tavaly ilyenkori bejegyzésemet visszaolvasva nem változott a szemléletem. Akkor azt írtam, 3 könyvet várok nagyon: a Bridget Jones 3-at, Scott Westerfeldtől a Leviatán trilógia 3. részét és Anna Gavalda Billie-jét. Ezek közül végül csak a Góliátot olvastam, de nem bánom, hogy a másik kettő kimaradt.
A tavalyi olvasmányaimra egyáltalán nem panaszkodhatok, mindössze egy könyv volt, amit kiemelkedően rossznak éltem meg: Aimee Bendertől A citromtorta különös szomorúsága. Volt néhány könyv, ami nem hagyott mély nyomokat bennem, de a java magával ragadó, emlékezetes olvasmány volt.
A legjobbak időrendi sorrendben:
- Émile Zola: Hölgyek öröme (kedvenc könyvet és kedvenc írót is avattam)
- John Green: Csillagainban a hiba
- Veronica Roth: A beavatott trilógia
- Scott Westerfeld: Leviatán trilógia
- Cassandra Clare: A Végzet Ereklyéi sorozat
Kíváncsi vagyok 2015-re. :)
A tavalyi olvasmányaimra egyáltalán nem panaszkodhatok, mindössze egy könyv volt, amit kiemelkedően rossznak éltem meg: Aimee Bendertől A citromtorta különös szomorúsága. Volt néhány könyv, ami nem hagyott mély nyomokat bennem, de a java magával ragadó, emlékezetes olvasmány volt.
A legjobbak időrendi sorrendben:
- Émile Zola: Hölgyek öröme (kedvenc könyvet és kedvenc írót is avattam)
- John Green: Csillagainban a hiba
- Veronica Roth: A beavatott trilógia
- Scott Westerfeld: Leviatán trilógia
- Cassandra Clare: A Végzet Ereklyéi sorozat
Kíváncsi vagyok 2015-re. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése