Negyven éve történt. Az agg milliárdos elveszítette unokahúgát, akit gyermekeként szeretett. S azóta is, évről évre, valaki – mintha az őrületbe akarná kergetni – minden születésnapján emlékezteti az idős urat arra a tragikus napra… Az évek óta tartó nyomozás új lendületet kap, amikor a férfi felfogad egy vesztes sajtóper után állás nélkül maradt, rámenősnek tűnő újságírót, hogy kísérelje meg az igazság kiderítését. Hisz sokan élnek még a rokonságból, akik akkor ott voltak. A gyilkosnak köztük kell lennie… Ugyanakkor egy jó hírű magánnyomozó iroda munkatársnője rááll az újságíróra, s szinte mindent kiderít róla, ahogyan mások sem bízhatnak abban, hogy titkuk rejtve marad a kivételes tehetségű, tetovált lány előtt.
Tavaly akárhányszor könyvesboltban jártam, minden alkalommal leemeltem a polcról ezt a könyvet, elég sokáig szemeztem vele, végül hazavándorolt, mint Anyukám karácsonyi ajándéka.
Ezután itthon is sokáig csak nézegettem, mondván Anya könyve, övé az elsőbbség. Ahogy Anya dicsérte, (de - nagyon helyesen - nem árult el semmi részletet) majd bejelentette, hogy kéri a folytatást, végképp alig vártam, hogy elolvashassam. Direkt nem is olvastam véleményeket róla, nehogy valaki lelője a poént, mert azért nagyon tudok haragudni. Annyit tudtam csak, hogy tíz kötetet tervezett az író, de a harmadik rész megírása után váratlanul meghalt. Azt sem tudtam, hogy mi a Millennium, hogy egy történet bonyolódik-e három részen keresztül, vagy különállóak, de ettől volt izgalmas:)
Ami engem illet, krimik területén nem vagyok igazán járatos, ismereteim Agatha Christie regényeire korlátozódnak, úgyhogy A tetovált lány minden szempontból újdonság volt számomra.
Igyekszem úgy összefoglalni az észrevételeimet, hogy csak annyit áruljak el, amennyit feltétlenül szükséges ahhoz, hogy reálisabb képet adjak a könyvről, mert a cím és a fülszöveg kissé tévútra visz.
A tetovált lány eredetileg Férfiak, akik gyűlölik a nőket címmel jelent meg, azonban úgy gondolták, az olvasók félreértenék a címet, és azt hinnék valamiféle önsegítő könyvről van szó. Hát nem tudom... Az angol polcokra már a The girl with the dragon tattoo címmel került, gondolom innen ered a magyar cím is, ami megtévesztő kissé. Minden cím alapján asszociálunk a várható tartalomra, kialakul valamilyen benyomás, kép. Ebben az esetben az, hogy a tetovált lány lesz a főszereplő, ami félig-meddig igaz is, de nem úgy alakulnak az események, nem olyan sorrendben jelennek meg a szereplők, ahogy más krimikben megszoktuk, és amíg a kép összeáll (300 oldal sacc/kb.), addig nem nagyon értettem, hogy miért is ez lett a cím.
Két szálon fut a történet. Egyrészt ott van a fülszövegben beharangozott unokahúg rejtélye, másrészt egy korrupciós ügyben is folyik a nyomozás. A két szál bizonyos értelemben összefügg, egyik hozza magával a másikat, és úgy lesz teljes, kerek egész a történet, ha mindkettőt felgöngyölítik.
Érdemes úgy olvasni ezt a könyvet, mint egy sorozat részét, ugyanis a rejtély megoldása után is maradnak elvarratlan szálak Lisbeth-tel és Mikaellel kapcsolatban. Ez is egyfajta kirakós könyv, nagyon kíváncsi vagyok a darabkákra, hogy mivé áll össze végül. Arra is kíváncsi vagyok, mennyire érződik majd, hogy Stieg Larsson több részt tervezett.
Molyon négy csillagra értékeltem a könyvet, mondván, hogy jó, de túl lehet ezen még tenni. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem olyan határozott négyes ez... A három csillagos könyvekkel úgy vagyok, hogy jó-jó, de ha kimarad, nem nagy veszteség. Ennél A tetovált lány sokkal jobb. Élvezettel olvastam, lekötött, kikapcsolt. Mikael az elejétől fogva szimpatikus volt, de Lisbethet is megszerettem, akármennyire antiszociálisnak és magának valónak tűnt eleinte.
Ennek ellenére hullámzónak tartom a regényt. Közel kétszáz oldalt kell elolvasni ahhoz, hogy megtudjunk valamit Harrietről, akire a fülszöveg alapján az egész regény épül. Úrrá lesz az emberen az izgalom, olvasná, olvasná, hogy megtudhassa mi történt, na akkor Stieg Larsson témát vált, és hosszabb ideig nem tér vissza a Harriet-szálra.
Van még egy dolog, ami egyszerre rontja és javítja az értékelésemet, de ez nem annak köszönhető, hogy Stieg Larsson rossz történetet írt volna, vagy rosszul írta volna meg. Egész egyszerűen arról van szó, hogy annyi bűnügyi sorozatot láthatunk esténként, hogy egyre több fordulatra van ahhoz szükség, hogy az ingerküszöbünk reagáljon. Így valamilyen szinten elvárás, hogy a ma látott/olvasott sztori tegyen túl a tegnapin, különben egyszerűnek vagy egyenesen unalmasnak találjuk. Meglepő fordulatok vannak a Tetovált lányban is, de úgy érzem, Stieg Larsson nem akar versengeni a többi krimivel. Ha létezik olyan, hogy realista krimi, akkor ez az, ilyen dolgok történnek nap mint nap, elég csak megnézni egy híradót. Másrészt ha egy ügyet negyven év alatt nem sikerül megoldani, akkor pont az lenne hiteltelen, ha valaki hirtelen észrevenne valamit, ami mindenki más figyelmét elkerülte, és egy szempillantásra felgöngyölítené.
Szóval el kell vonatkoztatni a szokványos krimiktől, és felfedezni Stieg Larsson világát. Érdemes egyébként elolvasni, ajánlom mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése