Szeretem Dan Brown könyveit. Érdekesek, izgalmasak, lebilincselnek.Lehuppanok az ágyikómra, és pár órával később emelem csak fel a fejem. Nagy dolognak kell történnie, hogy letegyem a könyvet, komoly természeti katasztrófákra gondolok, például heveny éhség, szomjhalál.
Nagy lelkierőről tettem tanúbizonyságot, mikor megálltam, hogy előrendeljem (bőkezű volt a Jézuska). Vérzett a szívem, hogy minden könyvesboltban és honlapon ez a könyv villogott, de annyira örülök, hogy végül nem vettem meg, mert ilyen szart Dan Browntól még nem olvastam.
Az ezeregyedik bőrt is lehúzza a szabadkőművességről, a végtelenségig ismétel egyes sorokat, gondolatokat ("A titok A Renden belül rejlik", "Mestermű vagyok"... ). Az eddig éles elméjű, sok kalandot átélt Langdont egy nehéz felfogású, hitetlen, fájdalmasan értetlen alakká tunyítja, egy tehetetlen gyerekké, akinek mindent el kell magyarázni. Különösen szánalmas szerintem, hogy a langdoni hagyományokkal szakítva, a mellékszereplők mondják meg a rejtély megoldását. Ezért gondolom úgy, hogy Az elveszett jelkép önmaga paródiája lett, semmiképp sem remekmű. Külön köszönet az utolsó hetven oldalért, amiben semmi, de semmi nem történik, igazán élmény volt olvasni, bár legalább az utolsó oldalig megmaradt a remény, hogy hátha lesz még egy fordulat, és nem azzal az egyetleneggyel szúrja ki a szemünket.
Összességében jó, hogy elolvastam, de egynél többször semmiképp sem olvasnám el.
Megkerült, ami elveszett…
Robert Langdont, a Harvard szimbólumkutatóját az utolsó percben kérik fel egy esti előadásra a washingtoni Capitolium épületében. Közvetlenül megérkezése után azonban egy hátborzongató szimbólumokkal rejtjelezett, nyugtalanító tárgyat fedeznek fel a Rotunda kellős közepén. Langdon egy ősi meghívót közvetít benne, amely a titkos ezoterikus bölcsesség rég letűnt világába invitálja megfejtőjét.
Amikor brutálisan elrabolják Peter Solomont, a híres filantrópot és szabadkőművest, Langdon nagyra becsült mentorát, a professzor ráébred, hogy csak úgy mentheti meg barátja életét, ha elfogadja a rejtélyes meghívást és követi az utat, akárhova vezessen is.
Langdon gyorsan ott találja magát Amerika legnagyobb hatalmi központjának színfalai mögött, a város láthatatlan termeiben, templomaiban, alagútjaiban. Ami mindeddig ismerős volt, az most átváltozik egy mesterien elleplezett múlt titokzatos, félhomályos világává, amelyben szabadkőműves rejtélyek és sosem látott felfedezések vezetik őt az egyetlen lehetséges és felfoghatatlan igazsághoz.
Az elveszett jelkép az eltitkolt históriák, misztikus ikonok és kódok ragyogóan összecsómozott szőttese; intelligens, vllámgyors tempójú thriller, amelyben egymást érik a meglepetések. Hiszen – miként azt Robert Langdon felfedezi – nincs páratlanabb vagy megrendítőbb, mint az a titok, amely mindvégig a szemünk előtt volt…
