Az utóbbi években olvasóként vettem részt a blogéletben, és mindig kíváncsian vártam a Témázás/Témázunk* bejegyzéseket. Noha tudjuk, hogy az év eleji fogadalmak tiszavirág életűek, a január hónapnak nincs szuperereje és bármit bármikor el lehet kezdeni, valahogy mégis olyan jó érzés év elején elkezdeni valamit. Mintha tényleg tiszta lappal indulnánk, és év végén olyan jó lesz visszagondolni az év közbeni eredményekre - már ha törekvéseinket nem fújja el az első szél, ugye. Ennek szellemében úgy éreztem, hogy én is szívesen csatlakoznék a Témázáshoz, és megosztanám könyves terveimet, gondolataimat.
Az elmúlt években 36-37 könyvet/11-14000 oldalt olvastam. Mindig volt aktuális olvasmányom, rendszeresen olvastam kényelmes tempóban, hétköznap kevesebbet, hétvégén többet, ahogy összejött, ahogy kedvem volt. Az elolvasott könyvek számának növelése olyan értelemben nem érdekel, hogy direkt kitűznék egy bizonyos darabszámot, mint elolvasandó célt, viszont az olvasás minőségén, az olvasási élmény növelésén szeretnék dolgozni idén. Mit értek ez alatt? Azt, hogy az olvasásnak mindennap legyen dedikált helye és ideje, amikor igazán megadom a módját (nem két program között öt perc, nincs közben telefon nyomogatás, nem szól közben tévé/zene), és ráhangolódok, belemerülök az aktuális olvasmányomba. Hétköznapokon ez a lefekvést megelőző félóra-óra, amikor már nincs több elintéznivaló, "kiki nyúgalomba"**. Rájöttem, hogy nem kell feltétlenül órákat vagy százoldalakat olvasnom naponta, de egy egybefüggő félóra-óra, 20-50 oldal kell ahhoz, hogy jól érezzem magam. Januárban nagyon jól működött ez a módszer, viszont ezen a héten fáradt voltam esténként, és inkább a BookTube-on, Bookstagramon töltöttem az időmet. Mindkettőre eléggé rákaptam az utóbbi időben, és érzem, hogy az ezzel töltött időt is szabályozott keretek közé kell szorítani, mert a különböző könyves tartalmak vég nélküli fogyasztása az egyik legnagyobb csapda, ami az olvasástól elveszi az időt, miközben az igényt iránta felkorbácsolja.
Az elmúlt években megpróbálkoztam néhány olvasási kihívással, de vagy kimondottan kontraproduktívak voltak, vagy menet közben rájöttem, hogy az adott cél nem cél számomra, így felhagytam velük. A várólista csökkentő kihívásra például hiába válogattam össze huszonnégy könyvet, nagyrészükhöz nem volt kedvem, hangulatom tavaly - gondolom részben amiatt, mert "kötelezővé" tettem őket. Az "Amit főztél, edd is meg" kihívásnak tavaly másodszor is nekifutottam. Mondanom sem kell, hogy mindkét évben az új beszerzéseknek kevesebb, mint felét olvastam el, de rájöttem, hogy nagy valószínűséggel soha nem is fogok minden könyvet a vásárlás évében elolvasni. Egyrészt azért, mert vannak olyan könyvek, amiket nem is akarok azonnal elolvasni, de megveszem, mert egy életmű sorozat része, és nem akarok úgy járni, hogy mire olvasnám, már nem lesz kapható az adott kiadás. Másrészt az utóbbi időben jobban szeretem megvárni, mire bizonyos könyvek körül elül a hype.
Az egyetlen kihívás, amit meghagytam, a "Saját könyvek olvasottsága: 80% - 2. forduló", amihez 424 könyvvel és 67%-os olvasottsággal jelentkeztem 2020. május 26-án, és most 541 könyvnél és 62%-os olvasottságnál tartok, szóval nagyon jól haladok, csak nem a cél irányába, és mivel 2022. december 31-én véget ér a kihívás, így erre is keresztet vethetek. Mondjuk emiatt sem csüggedek különösebben, és a kihívástól függetlenül is figyelek arra, hogy a már itthon lévő, de még olvasatlan könyveim közül olvassak, de azért nehéz ellenállni a friss megjelenéseknek. Bennem is folyton ott a kisördög, pedig az elmúlt három év bőséges gyűjtögetése után már vannak ellenérzéseim az újabb és újabb beszerzésekkel kapcsolatban. Idén megpróbálom belőni a vásárlásokat a (teljesen tarthatatlan) könyvstop és a totális impulzusvásárlás közé, aztán majd kiderül, hogy mennyire sikerül. Mindenesetre valószínűleg a könyvtárba is újra beiratkozom.
Szerzők tekintetében Szabó Magda, Paul Auster, Margaret Atwood, Irvin D. Yalom, Fredrik Backman és Jón Kalman Stefansson életművének olvasását folytatom idén.
Friss megjelenések közül két könyvet várok:
Robert Galbraith-tól a The Ink Black Heart magyar kiadását, ami szerintem lehet, hogy jövő március-április környékén jelenik csak meg. Angolul idén augusztus végén jelenik meg, ha nem lesz semmi csúszás, és ha akkor, vagy esetleg október környékén megjelenne nálunk is, akkor több mint boldog lennék, ugyanis a Zavaros vérrel olyan szintre emelkedett a Strike regények iránti rajongásom, hogy tábort tudnék verni a könyvesbolt előtt, sőt mi több, szerintem nemes egyszerűséggel ünnepnappá kellene nyilvánítani a megjelenés dátumát, hadd olvashassuk nyugalomban.
A másik várva várt könyv pedig Fredrik Backman új regénye, a Vinnarna, ami a Björnstad trilógia befejező része. Ennek a megjelenéséről sem tudunk még semmit. Én még csak a Mi vagyunk a medvéket olvastam, az Egymás ellen megvan ugyan, de még nem mertem elolvasni. Nem tudom, hogy alakulnak majd az olvasásaim, de a Mi vagyunk a medvéket biztosan újra fogom olvasni, és lehet, hogy egyben olvasom el a három kötetet, vagy maximum három hónapra osztom el. Nem tudom, mennyire lenne tömény és sok egyben a három rész.
*Sajnos nem tudom, hogy ki indította el ezt a rovatot, de az alábbi linkeken olvashatók a fő témázók bejegyzései.
Később csatlakozók:
De jó, hogy te is csatlakoztál! :)
VálaszTörlésA Témázunkot Zenka alapította, tőle származik a rovat, aztán sokáig én szerveztem, de most nem érek rá a gyerek mellett, szóval Dóri viszi. :) Persze teljesen mindegy ám, hogy milyen sorrendben linkelsz minket. ;)
Szerintem ezek elég fontos önismereti dolgok, hogy tudod hogyan és mennyit akarsz olvasni, hogy esik jól, mikor leszel elégedett, mi az, ami célt jelent tényleg, és nem csak valami ál-haladást valami felé.
Az Amit főztél edd is meg számomra sem szimpatikus ezek miatt, amiket írtál, egyszerűen nem úgy vagyok kitalálva, hogy eszerint vásároljak, eszerint olvassak. Annak biztos jobban is megy, akinek nincs kilométeres várólistája amúgy, hanem tényleg szép sorban a beszerzetteket olvassa, néha-néha egy régebbit.
VCS-ben nekem évekig tartott, mire rájöttem, hogyan alakítsan, de közben az olvasási szokásaim is sokat változtak, meg valahogy én is, szóval ezen együttes "bolygóállás" segít a teljesítésben. :D Valahogy nem annyira kalandozom már el a tervektől, nem csábít el minden amit meglátok fél szemmel az oldalvonalon, hanem haladok azokkal, amiket kigondoltam - persze úgy, ahogy kedvem hozza.
Úgy örülök, hogy te is ilyen nagy Strike rajongó vagy! :) Én is nagyon várom az Ink Blacket! :) Valóban lehetne ünnepnap! :D
Hajrá a tervekkel, célokkal, és sok jó olvasmányt, illetve jusson ki minden napra az olvasásból, nyugiban!
Akkor most már azt is tudom, hogy Zenkától ered! Köszönöm az infót és az update-et! :)
TörlésSzerintem is fontos önismereti dolgok ezek, és idő, mire kitapasztaljuk, hogy mi hogyan legyen. De nem bánom, hogy voltak kitérők, érdekes kísérletek voltak, és rájöttem, hogy mi nem nekem való.
Igen, nagy Strike rajongó lettem! Kedvenc krimimmé vált a sorozat, és kedvenc szereplőim lettek Robin és Strike. :D
Hajrá neked is, és jó olvasást! :)
De jó volt újra olvasni Tőled/Rólad :). Tavaly év vége felé láttam egy nagyon jó (spanyol nyelvű) videót, amelyből megtanultam, hogy mindig csak egy nevetséges limitet határozzunk meg magunknak, amit akkor is tudunk tartani, ha elhagy a barátnőnk, meghal a kutyánk (ezek voltak a példák). Ilyen az olvasás is, és a videóban grafikonon jelölték a napi haladást. Volt egy legalsó limit, majd erre színezték oszlopban az aznapi haladást. Erre jó az Excel, és nálam a napi minimum az egy rövid. Ez lehet egy novella, egy vers, egy akármi. Annak idején összegyűjtöttem a Karinthy-sorozatot, amely erre tökéletes, és egyáltalán nem zavar, hogy van olyan nap, hogy a min. cellába csak egy 2-es van írva. Majd fölé jön a másik könyvből egy másik szám, alul pedig összeszámolja az aznapi oldalakat. Tízesével jelölöm a cellákat, hogy így nőjenek az oszlopok.
VálaszTörlésA korábbi évekhez képest az elmúlt években egyre kevesebb könyvet vettem, és tavaly pénzügyileg is tudatosabb lettem. Már nem lesem a friss megjelenéseket, és tavaly 12-ből csak 6 hónapban vettem könyvet, összesen 16-ot (egyet ajándékba), amiből 10-et olvastam el és egyet eladtam. Az impulzusvásárlásra tanultam egy jó trükköt: ott vagy a boltban vagy a net előtt, már készülsz megvenni valamit, de ekkor felteszed magadnak a következő kérdést: Biztosan akarom most ezt a valamit vagy inkább a pénzt (az árát) szeretném? Kiadom érte azt a 3000 Ft-ot most vagy inkább megtartom azt a 3000-et?
Sok sikert a tervekhez és jó olvasást minden napra!: )
De kedves vagy, köszönöm szépen!
TörlésEmelem kalapom azok előtt, akik kellőképp fegyelmezettek és kitartóak ahhoz, hogy Excel fájlt vezessenek bármiről a szabadidejükben. Tavaly tettem egy próbát a Book Riots táblázatával, de néhány hétig vezettem csak. Viszont Molyon vezetem a vásárlásaimat, és mióta be lehet írni az oldalszámot a haladás jelölésére, azóta mindig beírom. Az a nap záró momentuma. Szóval ha nem is Excelben, de valamilyen szinten vezetem az olvasással kapcsolatos adataimat, és időnként az Olvasmánylistánál található statisztikára is rá szoktam pillantani.
Volt egy időszak néhány éve, amikor úgy alakult, hogy szinte be sem léptem Molyra, aztán amikor visszataláltam, utólag felvittem mindent. :D
Mi miatt szorítottad ennyire vissza a könyvvásárlást? Tudatosan, vagy csökkent az érdeklődésed, vagy Te is a korábbi gyűjtéseidből élsz?
Jó ötlet végiggondolni, hogy a könyvet vagy az árát szeretnénk-e. Főleg akkor lehet nagyon szembetűnő, ha megtakarításként félre is rakod a pénzt, és év végén ott van egy kisebb vagyon, amit elköltöttél volna, de nem tetted. Vannak perspektívák! :D
;)
VálaszTörlésA napi olvasásaim a határidőnaplómban is vezetem, és utána írom be az Excelbe, ez tényleg csak pár perc naponta, és így látom, hogy haladok. De a Te módszered is nagyon jó ;).
Több oka van: az elmúlt években beleástam magam az önismeretbe, és könyvek és videók után rájöttem, hogy egy régi űrt az állandó könyvvásárlással próbáltam betömni, konkrétan nem fogadtam el önmagam (hogy miért, azt nem részletezem), és azt gondoltam, hogy milyen szuper leszek, ha nekem is meglesz ez vagy az a könyv. De szerencsére ez mára már megváltozott. Az önelfogadásnak köszönhetően csökkent az érdeklődésem is, van, hogy már simán olvasatlanul törlöm a könyves hírleveleket, mert tudom, hogy most másra költök, vagy hiába a jól hangzó akció, egyszerűen nem hoz ár lázba, hogy: "Hú, de jó, ilyen akció van, akkor rendeljünk valamit!". Idén még nem vettem egy könyvet se, sőt 2 hónapja vettem az utolsót egy adventi vásárban nagyon akciósan (ezt még tavaly el is olvastam).
Az aktív blogolós időszakból és korábbról és későbbről is van vagy 400 olvasatlan könyvem, de nem stresszelem magam miattuk.
A legdurvább évemben 188 könyvet vettem (most olvasom a 101.-et), és még kaptam is ingyen mellé kiselejtezett könyvtáriakat (vagy 20-30-at kb.). Ezek kompenzálások voltak, ugye, de azért sok olyan van köztük, amiknek örülök, hogy megvannak. Tavaly szerintem összesen költöttem annyit könyvre, mint annak idején egy hónapban, főleg a nyári akciók idején.
Emlékszem, a Molyon volt olyan, hogy minden elolvasott könyv után félretesznek 200 Ft-ot, és ebből az összegből vesznek egy új könyvet. Ez nekem is tetszik, de úgy még inkább, hogy év végén megnézzük, hány Ft-ot olvastunk össze.
Idénre kitaláltam magamnak a Shop Your Bookshelves! kihívást. Ezt Alyssa Beltempo (Slow Fashion videókat készít a YouTube-on) Shop Your Wardrobe-ja ihlette, ahol ő ad online öltözködési tanácsokat valakinek, aki megmutatja a ruhatárát és ő segít neki összekombinálni a darabokat. A lényeg nálam, hogy a már említett sok-sok olvasatlan könyvem közül választok magamnak olvasnivalót, és nemcsak takarítás közben örülhetek, hogy: "De jó, ez is megvan", hanem végre el is olvasom.
A kérdést az egyéb impulzusvásárlásoknál is fel szoktam tenni magamnak, mert így csak olyan dolgokat veszek meg, amire tényleg szükségem van. Múlt héten pl. a Rossmannban hagytam ott egy csatot, hogy majd legközelebb veszem meg, most nem. A tavalyi év nagy felismerése volt számomra, hogy mennyi mindenre költöttem feleslegesen, mennyi felesleges cuccom van, úgyhogy ezt a tudatosságot és minimalizmust minden téren bevezettem. Persze van még hova fejlődni, de tavaly könyveket, rengeteg ruhát és minden, az elmúlt években készített dekorációs mütyürkémet kiselejteztem. Utóbbiak nagyon sok helyet elfoglaltak a ruhákkal együtt. Ma már ott tartok, hogy nincs ruha az ágyneműtartóban, minden elfér a szekrényekben. (A vállfákat is vékonyakra cseréltem és igen, Marie Kondo meg mások is erősen hatottak rám.) :D
Csak gratulálni tudok mindenhez, amit leírtál! Nagy felismerések ezek, és tudom, hogy felismerni pl. a kompenzálást, és eljutni oda, hogy megszűnjön a kiváltó ok, vagy akár csak kordában tudd tartani a vásárlást/evést/dohányzást, kinek mi a mentsvára, nem egy és ugyanaz, és nagy munka van benne. Velem is előfordult már, hogy egy nehéz nap után a könyvesboltban kötöttem ki, és nem mentem haza üres kézzel. Ezek a vásárlások nagyon megnyugtattak, és jó érzéssel töltöttek el, mert tudtam, hogy az olvasás idejére magam mögött tudok hagyni minden problémát.
TörlésEmlékszem, egy időben rám is nagyon hatottak az akciók! Aztán rájöttem, hogy mindig van valamilyen akció, és csak nagyon ritka, amikor tényleg valamilyen kihagyhatatlan ajánlatról van szó.
Tavaly jelentkeztem én is egy olyan kihívásra, aminek a keretein belül félre kellett tenni 200-300 Ft-ot, de az is csak addig érdekelt, amíg fel nem iratkoztam a kihívásra.:D
Alyssa Beltempo-t nem ismerem, de nálam is szempont, hogy minden hónapban válasszak a már meglévő olvasatlan könyveim közül, és olyan izgalmas válogatni a polcról, hogy melyik könyv szólít meg éppen! Nagyon élvezem, és az a jó, hogy nincs olyan könyvem, amelyiknél azt érezném, hogy megbántam, hogy megvettem.
Gratulálok az impulzusvásárlások visszaszorításához és a selejtezésekhez is. Úgy tűnik, sikerült nagyon kiegyensúlyozottá válnod. Szuper, hogy meg tudtál valósítani olyan változtatásokat, melyekkel komfortosabban érzed magad! :)
Köszönöm szépen, nagyon kedves vagy :).
TörlésIgen, nálam is régen volt olyan, hogy egy nehéz/rossz nap végén valamelyik könyves webáruház honlapján kötöttem ki vagy a könyvesboltban, és sosem távoztam üres kosárral vagy kézzel, mert akkor olyan megnyugtató volt, hogy megvettem azt az egy vagy több könyvet. És ahogy Te is írtad, most jó, hogy megvettem, mert több olyan is van, amit már nem lehet kapni. Már sok hírlevélről leiratkoztam, és amiket esetleg megnyitok, onnan informálódom vagy inspirálódom. Új megjelenés vagy nem könyvesekből, van, hogy szétnézek az oldalon, és ha megtetszik valami, felteszem a kívánságlistámra, és ha később úgy érzem, akkor megveszem, vagy lehet, hogy máshol találok hasonlót olcsóbban.
Mostanában már én is így választok olvasmányt, hogy mi szólít meg a polcokról, mihez van kedvem és nem érdekel, hány oldalas. Ha két hétig olvasom, akkor addig, nem versenyzem senkivel. Most pont így jártam a Mindenemmel, és nem bántam meg, hogy eddig tartott. Volt egy rész, amivel lassan haladtam, de aztán már belerázódtam.
Tényleg sokkal jobban érzem magam azóta, és az egyik legjobb benne, hogy leszoktam arról, hogy másokat kritizáljak, akár csak gondolatban is. Elfogadom, hogy ő olyan, azt csinál, amit és nem ítélkezem, és már az sem érdekel, más mit gondol rólam, és ez egy nagyon jó érzés.
Szép hetet és tavaszt Neked csupa jó olvasmánnyal! :)