2009. április 19., vasárnap

Stephenie Meyer: Alkonyat

Az este elfogytak a lapok az Alkonyat könyvben:( Pedig úgy olvastam volna még! Nem emlékszem, mikor olvastam olyan regényt, ami ennyire magával ragadott volna! Élvezet volt olvasni minden mondatot. Bár néha nehéz volt olvasni, mert meg kellett állnom, hogy jól kikacagjam magam, vagy épp Bellával együtt olvadoztam:) Szeretem Bellát, szerelmes vagyok Edwardba, az egész történetbe, úgy jó, ahogy van! Köszönöm Stephenie Meyernek, hogy megírta, köszönöm Anettnek, hogy a figyelmembe ajánlotta:)

Visszaszámlálás indul április 23-ig, az Újhold várható megjelenéséig!

2009. április 5., vasárnap

Jane Austen: A mansfieldi kastély

Azt hiszem a legutolsó Jane Austen regény, amelyet olvastam a Meggyőző érvek volt. Akkoriban nagyon tetszett, és már vágytam rá, hogy valami hasonlót olvassak. Gondoltam a Mansfieldi kastély jó lesz.

A Bertram család magához veszi Lady Bertram unokahúgát, Fanny Price-t, miután a Price család igen szegény körülmények közt él, és sok a gyerek a családban. Fanny évekig él Bertraméknál, ahol kevés megbecsülésben van része a két saját lány és két fiú gyerek mellett. Egyik unokatestvére, Edmund viszont odakerülésétől fogva sokat gondoskodik Fanny-ról, aki szerelmes lesz a fiúba. Azonban Mansfield Park élete felborul, amikor család költözik a szomszédba, és megérkeznek a Crawford testvérek: Mary és Henry.

"A romantikus történelmi regények nagy divatja idején Jane Austen új műfajt teremtett: az 1814-ben megjelent "Mansfield Park" modern társadalmi-lélektani regény, melyben az írónő egy vidéki úri család hétköznapjait, a köznapi családi élet bonyodalmait ábrázolja. A művet, melynek fő- és mellékszereplői egyaránt emlékezetes, árnyaltan megrajzolt figurák, a jellegzetes austeni irónia teszi még élvezetesebb olvasmánnyá." /Bookline/
Nos, a szereplők valóban emlékezetes, árnyaltan megrajzolt figurák, és tény, hogy vannak részek, ahol a könyv jellemzően nyugodt ritmusához képest valóban irónikus, csípős fejezeteket olvashatunk, de azért azt nem mondanám, hogy annyira élvezetes olvasmány lenne. Én leginkább azért olvastam el, mert érdekelt, hogy mi lesz a vége, miután a felét, majd a háromnegyedét már olvastam, és még nem lehetett tudni. Szóval nem ez volt életem legérdekfeszítőbb olvasmánya, de azok a bizonyos irónikus részek nyújtanak némi kárpótlást az unalomért. De vannak enél sokkal jobb Austen-regények is. (Például a Meggyőző érvek:))

Hello Kaland